Az Air Force kutyáinak valódi élete

A kutyás felderítés nem új keletű Amerikában. Egyik támaszpontjukon olyan német juhászokból álló egységet képeznek, akiket aztán egy fejükre szerelt kamerával a tálib vonalak mögé juttatnak, és segítségükkel felderítik a még ismeretlen területeket. A kutyák sajnos az esetek többségében áldozatul esnek az ellenfélnek, ugyanis Afganisztánban az ő fejükre is vérdíjat tűztek ki. Már egy fül, vagy végtag bemutatásával is hozzájuthatnak a gyilkosok a hatalmas jutalomhoz.

2011-ben Oszama Bin Laden kivégzésében is megbecsült szerep jutott egy, a Seal kommandó tagjaként szolgáló malinois kutyának. A kutya felderítőként hatolt be a vezér feltételezett szállására a katonák előtt egy kamerával a fején, így feltérképezhették azokat a helyeket, ahova a katonák nem, vagy csak nehezen juthattak be, valamint kiderült, hol erősebb a védelem. A kutya fogát egyébként korábban titán koronákkal látták el, hogy egy golyóálló mellényben védekező katonát is könnyű szerrel harcképtelenné tudjon tenni. Hasonló képzésben is részesült, mint a katonák. Az akciót megelőző fél évben egy makett épületen gyakorolhatta mi lesz a feladata a bevetés során.

A kutya.hu újságírójának, Kovács Violettának sikerült bejutnia az Eaglin-i támaszpontra, és beszámolnia az ott folyó képzésről, a kutyák hadseregbeli, és nyugdíjas életéről. Leírása alapján ezek a kutyák időzített bombák, erősek, és dinamikusak. Az Air Force kutyái Texasban, a Lackland-i támaszponton átesnek egy általános kiképzésen, itt eldől milyen feladatra a legalkalmasabbak, és ez alapján sorolják be őket a hadsereg különböző alakulataihoz. Itt folytatódik a kiképzés, de a gyakorlás már gazdákkal együtt történik.

Jimmy Garry King, az Eaglen-i támaszpont kutyás alakulatának parancsnoka elmondása alapján a malinois-okat, és a német juhászkutyákat részesítik előnyben.

A malik fáradhatatlanok, gyorsak és temperamentumosak, a támaszponton mégis inkább német juhászokkal dolgoznak. Problémamegoldó készségükkel, bátorságukkal, és intelligenciájukkal nem ér fel más fajta, valamint a hadseregben az is előnyükre válik, hogy ha gazdájuk elesik a fronton, képesek új embert elfogadni falkavezérként, társként.

Kovács Violetta leírja, hogy a kutyás szakasz irodájának fala csordultig tele van hős kutyák portréjaival. Egytől-egyig megbecsült állatok, akik gyakran nem csak gazdájuk, de akár egy egész sereg életét is megmentették.

Jimmy Garry King beszámolója alapján a harctéren teljesen egymásra van utalva kutya és gazda. Minden pillanatukat együtt töltik, de az életüket is együtt kockáztatják. Éppen emiatt nem alakíthatnak ki szoros érzelmi kötődést (bár ez általában megtörténik). Így is nehéz egy fegyveres elfogásra előre küldeni őket, nem könnyebb, mint embertársaikat. A döntést azonban az etikett, és a parancs diktálja. Az egyetlen ésszerű lehetőség, hogy a kutya megy előre. Természetesen ebben az is szerepet játszik, hogy kutyáik a legfelkészültebben érkeznek a frontra, úgy képzik ki őket, hogy a lehető legnagyobb eséllyel visszatérhessenek gazdáikhoz.

Nyugdíjas éveikben korábban altatásra került a sor, ma már családoknál töltik el hátralévő életüket. Nyolc éves korukig szolgálnak, majd gazdikeresővé válnak. A hadseregben még az is előfordult, hogy a jószívű emberek támogatásának köszönhetően az egyik kutya eredeti gazdájával, a vele együtt dolgozó katonával hazatérhetett annak szülőhazájába, és vele tölthette hátralevő éveit.

A US Air Force kutyáinak élete tehát nem fekete, vagy fehér. Ezek a kutyák munkára születtek, nem viselnék el a tétlenséget, tehát szerencsétlenebb esetben is abba halnak bele amiért oda voltak. Másképp viszont még hosszú, boldog éveket tölthetnek el háziállatként egy családban, miután erejük teljében bebizonyították mire képesek, és azt tették amire születtek.