Az óév-búcsúztatás árnyoldala: több száz elkóborolt, sérült állat

Idén is óriási az elkóborolt kutyák száma. A különféle tűzijátékok süvítő, durrogó hangjai hatalmas pánikot képesek kiváltani az amúgy nyugodt, kiegyensúlyozott kutyákból is. A stressz hatására a fejvesztett menekülést választják: szeretnének minél messzebb kerülni az ijesztő hangoktól, ám ez szinte lehetetlen. A folyton ismétlődő durrogás és villódzás egyre messzebb űzi a rémült állatot az otthonától olyan helyekre, ahol még soha nem járt - így a hazajutás is egyre nehezebbé válik. És akkor még nem beszéltünk a menekülés útját keresztező autóutakról, vasúti pályákról, vagy épp az “eltévedt”, rosszkor robbant rakétákról, amik súlyos sérüléseket okozhatnak.

Éva, a petárda áldozata

Adott egy gyönyörű, életerős, egészséges fiatal németjuhász. Az új év első perceiben találtak rá Szolnokon a járókelők mancsán súlyos sebbel. Valószínűleg egy petárda roncsolhatta szét a kutya lábát. A segítőkész megtalálók a járőröktől kértek segítséget, akik azonnal ellátták: az elsősegélynyújtó eszközöknek hála steril kötést tehettek a sérült mancsra, míg az állatorvoshoz értek vele.

A kutya gazdáját eddig még nem sikerült megtalálni, hiszen sok társához hasonlóan benne sincs chip. A Budaörsi Állatmenhely gondozásába került, ahol az Éva nevet kapta.

Élelmes kutyák: többük vonatra szállt menekülés közben

Betty, a kistestű kutyus Sülysápról utazott vonattal egészen Budapestig, ahol az Állatmentő Liga várta. Bogi, a puli is vonatozott szilveszterkor: ő Érdről érkezett a Déli pályaudvarra. A kutyák a rajtuk elhatalmasodó pánikban szálltak vonatra. szerencsére mindkettőjüknek meglett a gazdija, így már otthon vannak.

Akik már soha sem térhetnek haza…

Sok kutyus és cica már nem érhette meg az új esztendőt. A rettegve menekülő állatok közül sokukat autó ütött el, nagy részükben chip sincs, így a gazdikat sem lehet értesíteni kedvencük elvesztéséről. De nem csak az utak jelentenek veszélyt: az idős állatok számára is rizikós a szilveszter éjjel: akár szívrohamot is okozhat náluk ez a stresszes időszak.

Ki a hibás?

Kommentekben olvashatunk száz meg száz véleményt és szitkot a tűzijátékozókra vonatkozóan - valóban, mi sem tudjuk elképzelni, hogy ne lehetne durrogtatás nélkül ünnepelni. Vagy ha már ragaszkodnak az emberek a fényjátékhoz, miért nem választják inkább a csendes tűzijátékot (ha már létezik, miért ne használnánk azt?).

De!

Az embereket, szokásokat megváltoztatni rendkívül nehéz, lassú, időigényes feladat. Lehet másokra mutogatni, hibáztatni különböző érvekkel… de egy pillanatra álljunk, meg és gondoljuk végig: biztosan megtettem mindent a kutyám, cicám, nyuszim, lovam biztonságának érdekében? Vagy lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna venni azt a nyugtatót? Lehet, hogy mégis be kellett volna foltoznom azt a lukat a kerítésen? Tényleg nem tudtam beengedni erre az egyetlen éjszakára legalább a garázsba? Nem kellett volna inkább otthon maradnom vele a bulizás helyett? És így tovább…

A veszélyes éjszakát megelőzően rengeteg felhívás, online és nyomtatott cikk, riport jelent meg arról, hogyan előzhetjük meg a tragédiát, hogyan segíthetünk átvészelni félős kutyánknak a szilvesztert… Lehet, hogy az újévi fogadalmak között helye lenne annak is, hogy idén betartjuk ezeket a jótanácsokat - kedvencünk érdekében.