Egy "virslinyi" múlt

Az eredeti családomban sokan voltunk tesók, egy kupacon. Ha jól emlékszem, nyolcan osztoztunk a csecseken, ami finoman szólva is tumultusnak számít. Tudjátok, hogy ott hogyan kell tolakodni, nyomulni, érvényesülni? Ha nem dugtam a fejem időben a tejforráshoz hoppon, és éhen maradtam. Így már akkor kialakult bennem a lökdösődő reflex, amit később az utcán jól tudtam hasznosítani. Mert igen, kikerültem a nagybetűs életbe. A miértekről keveset tudok. Napról napra kevesebb alomtesóval jártuk a gyepet, míg csak én maradtam. Kedves kinézetű, ártatlan, kicsi szőrgombóc – ez volt a marketing, valójában azonban elkezdtem élni: rágni, kotorni, ásni, jelölgetni… A türelem úgy látszik nem szerepelt a négy alap „elem” között a gazdáimnál, mert megunták a csínyeimet, és kiraktak.

Hogy hogy éltem meg a dogkartelekkel fűszerezett utcai életet? A hajlék nélküliséget? Rosszul. De a szeretet hiánya volt a legszörnyűbb. Magányos farkassá avanzsáltam. Időközönként hozzácsapódtam más, hasonszőrűekhez, de igyekeztem egyedül boldogulni. Kukákból ettem, a közeli folyóból ittam, és bokrok alatt időztem éjszaka.

Pár hónapja már dogless lehettem, amikor felfigyelt rám egy fiatal lány. Eleinte csak messziről nézett, becézett, majd később ételt hozott. Nem tetszett. A bizalmatlanságom minden kétlábúra kiterjedt: volt emberem, de csalódtam, nem kell többet. Ő, azonban hetekig hordta a jó falatokat, s a végén egy különösen esős délutánon engedtem, hogy megsimogasson. Régen éreztem ilyet. Szeretet. Másnap pórázzal a kézben tért vissza a leány. A nyakörvem megviseltesen lógott rajtam, de nem cserélte le. A kopott névtáblán még kirajzolódott: virsli. Az első sétánk alkalmával rá is erősítettem az elnevezésre, mert egy idős néni táskája után kaptam halált megvető bátorsággal, mert egy kívánatos virsli vég épp az orrom előtt illegette magát…. „Virsli” – mondta ki nevetve a gazdám, és hazavitt. A párjához, a lakásba, egy boldog, meghitt odúba.

Na, ennyit az ömlengésről, ezek az érzelmi információk szigorúan titkosak, főleg a gazdáim előtt, különben odaveszne virslibélnyi tekintélyem!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!