Emeld fel a mozgólépcsőn!

Az óriási port kavaró „metrós esetek” elkerülése érdekében Dr. Németh Tibor a Szent István Egyetem Sebészeti és Szemészeti Tanszékének vezetője segítségével összegyűjtöttünk néhány elrettentő tényt, és megoldási javaslatot. Választ kaptunk a becsípődés mikéntjére, a sérülés súlyosságára, annak kezelésére, és hogy mi a teendő akkor, ha már megtörtént a baj.

A probléma kiváltója, és sokak felháborodásának okozója:

Egyes gazdik nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy kutyusukat a mozgólépcsőn kizárólag ölben szabad szállítani, különben súlyos sérülés lehet a vége. Mások kifogásokat találnak, hogy kizárólag a metrót igénybe véve tudnak eljutni „A”-ból „B”-be, esetleg a sok holmi, vagy kutyájuk testmérete miatt nem volt más lehetőségük, mint négy lábon hagyni a mit sem sejtő kedvencet. Előfordulnak olyanok is, akik több kutyát vállalnak a kelleténél, de autó hiányában nem számolnak azzal, hogy ez talán gondot jelent majd a közlekedésben.

Hogyan történik meg a baj?

Dr. Németh Tibor elmondása alapján az eset típusosan úgy történik, hogy a mozgólépcsőn "lábon" utaztatott kutya magától nem tud kellő pillanatban lelépni a lépcsőről, és a fogaslemez becsípi a lábujjakat. Szerencsére mára jelentősen csökkent az ilyen sérülések aránya a ’90-es évekhez képest. Akkoriban minden héten előfordult legalább egy ilyen eset. Manapság talán kevesebben is utaznak állatokkal, de arra is jobban odafigyelnek, hogy kézbe vegyék a négylábúakat.

Erre egyébként a metrók mozgólépcsőjén elhelyezett figyelmeztető táblák és matricák is felhívják a figyelmet. Ne kerülje el eztán senkinek a figyelmét!

A saját lábain lépcsőző kutya sérülései eltérőek lehetnek. A legenyhébb zúzott sebektől a több ujjat vagy több végtagot is érintő traumás amputációig mindenféle súlyossági kategória előfordulhat. Ilyenkor óriási fájdalomról ad jelet az állat, miközben akár jelentős mértékű, de minden esetre látványos vérzés jelentkezik.

A doktor úr állítását sajnálatosan kézzel fogható tények is igazolták, amikor körülbelül egy hónappal ezelőtt egy középtermetű eb keserves sírására rohant össze a bkk ellenőrök, és munkába sietők apraja-nagyja. A kutya lábának becsípését követően nem sikerült azonnal leállítani a mozgólépcsőt, valamint az első stoppolás sikertelennek bizonyult, mert az újra elindult. Hosszú másodpercek, sőt percek teltek el, mire meg tudták szüntetni a fájdalomforrást, az eb lábának kiszabadításáról nem is beszélve.

Ha már megtörtént a baj gyakran a gazdi sem tudja mitévő legyen, kit hívjon, vagy hogyan lássa el az ebet. Hirtelen csak annyit lehet tenni, hogy valamilyen textíliával, ronggyal (de nem gumiszalaggal) nyomókötést kell felhelyezni a vérző végtagra, hogy a fizikai vérzéscsillapítás eme egyszerű formájával a további vérveszteséget megelőzzük. Ezután haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni!

De vajon milyenek a lehetséges gyógyulási esélyek? Van mód a teljes felépülésre, vagy örökre megcsonkítja az ebet egy-egy meggondolatlan (esetenként felelőtlen) gazda?

Friss esetben (6-12 órával a baleset után) akut műtéti végtag-rekonstrukciónak van esélye, de előfordulhat, hogy csupán a sebészi amputáció lehetséges, és néhány ujjperc áldozatul esik. Emellett fontos része az ellátásnak, hogy a vérkeringést is stabilizálni kell sokkterápia keretében. Vértranszfúzióra általában nincs szükség.

A fájdalom ilyenkor óriási (mintha mi veszítenénk el egy-két ujjunkat), és ennek káros hatása a vegetatatív idegrendszerre a vérveszteséggel együtt a vérkeringés heveny összeomlásához (azaz sokkhoz) vezethet. Ekkor már közvetlen életveszélyről beszélünk!

Elkerülés, és megoldáskeresés:

Amennyiben nincs módunk rá, hogy autóval utaztassuk kutyánkat, legyünk körültekintőek, és tájékozódjunk előre. A legtöbb metrómegállóban van legalább egy álló mozgólépcső. Ezt a BKK munkatársaitól segítséget kérve igénybe vehetjük, akár lefelé, akár felfelé kívánunk haladni. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy találunk lezárt lépcsőt, tervezzünk más útvonalat. A legtöbb metróvonalat meg lehet kerülni villamossal, vagy busszal. Bár időigényesebb művelet, de kutyánk egészségét tekintve sokkal kifizetődőbb. Abban az esetben, ha a kézipoggyász mennyisége nem teszi lehetővé, hogy kutyánkat felemeljük, megkérhetünk egy szimpatikus idegent, hogy a lépcső tetejéig kísérje el a bőröndöket. Így kerülnünk sem kell, és kedvencünk lábát is megóvtuk a veszélyforrástól. Nagytestű kutyánál a segítségünkre lehet egy hám is, mellyel az ebet megemelve átsegíthetjük a veszélyes területen. Utazás előtt mindig tájékozódjunk! Ha nem vagyunk biztosak a mozgólépcsőzésben, inkább válasszunk kerülőutat!

Az efféle sérülésekre nincs mentség, nem létezik elfogadható kifogás, és legkevésbé sem elnézhető, még a felelősségtudatáról ismert gazdáknak sem! Kutyáinknak ugyanúgy van fájdalomérzete, ahogy nekünk. Vigyázzunk rájuk!

Dr. Németh Tibor a Szent István Egyetem Sebészeti és Szemészeti Tanszékének vezetője, egyetemi tanár, és dékánhelyettes. Köszönjük a segítségét!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!