Hírek - Címlapon
HÉVvel a cél felé
2015. június 10., 13:00
Szerző: Horváth Nikoletta
Kategória: Könnyű
A budapesti közlekedéstől mindig is tartottam kicsit. Nem tudom megmagyarázni mitől féltem: a zajtól, a tömegtől, a rengeteg ingertől… Mindenesetre, amíg még láttam is, volt bennem egy tartás. Ez a két lépés távolság a vakság becsapásával ezer méteres szakadékká tágult…
Alapvetően ezzel semmi baj nem akadt, mindaddig, amíg el nem kezdtünk Lilivel Budapest utcáin gyakorolni. Annak idején ugyanis őt a csepeli almamáterben képezték ki, s az oktatás végén két hétre én is felköltöztem, diplomás kutyám mellé. A csodálatos 10 napot egy komplex vizsga zárta, ahol engedelmességből, tanpályai közlekedésből, és utcai helytállásból lettünk megméretve. A jó teljesítéshez pedig menni, menni, menni kellett. Zajok, csattanások, sikoltó kerekek, őrületes ricsaj…
Pár nap után szinte természetessé váltak. A mumus, azonban még hátra volt.
A HÉV.
Az a jármű, amitől a szőr felállt, még Lili hátán is. Hatalmas lépcsőfokok, vonatos stílus, és gyors le-felszállás. Tiszta horror. A közlekedés, azonban nem kérdez, hanem teremt. Helyzeteket. Ez akkor, azon a kora nyári napon éppen így alakult. A buszunkat lekéstük, villamos nem suhant a közelben, így a kiképzőm bíztatására vettem egy mély levegőt. Próbáljuk meg.
Kép: bkk.hu
Csak Lilire figyeltem. Úgy markoltam a hámfogóját, mint fuldokló a mentőmellényt. Éreztem apró mozdulatait. A fehér botommal kitapogattam a lépcsőfokokat, majd nyakamba kapva lábaimat szinte repültem fel. Ahogy zötykölődni kezdtünk enyhítettem ökölbe szorult kezem szorításán. Lenyúltam, a teljesen nyugodt, már-már közömbös tekintetű vakvezetőmhöz, és hálásan, szeretettel, örömmel telt szívvel simogattam meg. Feje a rázkódástól csak úgy bólogatott, farka halk ütemben kezdett dobolni az érintés hatására. Megnyugodtam. Amikor nagy fékezések közepette állt meg a könyökét hajlítgató gépezet, magabiztosan léptem az ajtóhoz. Pedig a lefele még nehezebb irány: nagyot lehet esni, elránthatom Lilit is… De ő, feszítve a hámot megmutatta az első lépcsőfokot, én pedig botommal tapogattam ki az utat. A betonra érve már pattant is utánam őrangyalom.
A HÉV pedig nagy hévvel tovaszáguldott, ahogy az én félelmem is.
Így győzünk le azóta is minden akadályt: a bizalom, kötődés, szeretet legyűrhetetlen erejével.
A szeretet és a bizalom ereje legyűrhetetlen!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről
kérünk lájkold Facebook oldalunkat!
Egy vak vizsla, akinek saját vakvezető vizslája van
Megható barátság két kedves vizsla között: ékes példái, hogy a barátok mindig számíthatnak egymásra!
Elválaszthatatlan barátok - OJ, a vak tacskó és Dozer, az ő vakvezető kutyája
OJ egy 12 éves vak tacskó, hű barátja és segítőtársa Dozer, a pitbull. A sors rengeteg megpróbáltatás elé állította őket, de barátságuk töretlen. Történetük mesébe illő.
Le akarta szállíttatni a rapper a vak nőt a repülőről vakvezető kutyája miatt
Nagy vita alakult ki felszállás előtt a gép fedélzetén, miután a fesztiválra tartó rapper le akarta szállíttatni a vakvezető kutyájával utazó nőt mondván, ő bizony allergiás a kutyákra.
Fókuszban a hős kutyák
Képzeljük el, hogy egy házban tűz üt ki. A füst, a lángok elvakítanak minket, s a félelem is a zsigereinkig hatol. Vajon képesek lennénk befutni, hogy kimenekítsük a bentrekedteket? Mernénk az életünket kockáztatni egy másik emberért? S vajon a kutyák megteszik ezt értünk? – Utóbbi nem is kérdés!
Vakvezető kutyát loptak el gazdájától Kínában
Megdöbbentő tettre vetemedtek ismeretlen tolvajok Pekingben: egy férfi vakvezető kutyáját lopták el.










