Kiskutyát karácsonyra? Nesze bzmg!

Sokszor azonban ezek a számok sem rettentik el a leendő ajándékozót/gazdit, még mindig kiskutya a terv… nos, az ő figyelmükbe ajánljuk Horváth Norbert, a Karma & Co. - Europe with dogs vezetőjének írását. Egy apró (de nem is olyan jelentéktelen) pillanatát ragadja meg az új jövevény érkezése utáni napoknak, ami bizony nem kevés türelmet igényel az újdonsült gazdi(k) részéről.

Mindezt saját tapasztalatból, hiszen Karma mellé új pajti érkezett a 9 hetes golden retriever, Ohana személyében.
(És igen, a tanulság egyértelmű: csak akkor válaszd a kiskutyát karácsonyra, ha végtelen türelemmel rendelkezel – ugyanígy a családod is – és vállalni tudod a felelősséget nem csak pár hónapig, hanem egészen a kutyus életének végéig!)
 

***

Kiskutyát karácsonyra? Nesze bzmg!

Kiskutyát, mi? Mert az olyan kis cuki, szőrösmackó, meg bújósnyunyu?! A te kis élő jegesbrumid, a kisszerelmed meg a miegymás?! Na akkor mesélek. Két és fél hete jött a kiskutya. Baromicuki. Így. Egybeírva. Most az mindegy, hogy panelben vagy kiskertesben élsz, mert az oltások hiánya miatt ígyse úgyse tudod levinni, kivinni, kiengedni. Szóval lakásban van. Megjött, cuki, aranyos, édeskisgombóc. De ugye no mutter, új hely, sőt lehet új táplálék így aztán fosunk picinykét. Nem nagyon. Csak jelzésértékként. Hogy tudjad milyen gyorsan szívja is magába a szőnyeged. Aztán időszerű oltás, féregirtás. Ami amolyan antibiotikus hatású, így ha a picurod nem atomgyomor, akkor a bélflórái nem szeretik, hogy ki akarják irtani őket. Így hát fosunk újra. Nem kicsit. Nagyon. De hát értünk hozzá, rutinosak vagyunk - nem úgy mint te - szóval megoldjuk. De hát amit leromboltál belül nem épül vissza fél perc alatt. Így bélflórát építesz és közben fost takarítasz. Járólapról, szalagparkettáról, szőnyegről (ha olyan hülye vagy, hogy még mindig nem tekerted fel és tetted be a kamrába). Na de ugye, azért ez sem tart örökké. Naná, hogy nem. Meg persze szemfüles vagy. Felébredsz már akkor amikor máshogy veszi a levegőt. Leszaladsz vele. Bár lent esik. Fúj. Havas. Jeges. Latyakos. Hideg. Amikor nem olyan hideg akkor meg sáros. Leteszed, csinálja, felveszed. Közben jönnek a népek: jajdecuki, dearanyos, kuvasz, megsimogathatom? Nem, nincsoltása, haggyábékén. Aztán lőn csoda, a kaka kemény lesz. Na de ott a pisi. Fogalmad sincs hogyan de egy picikutya sokatiszik. Aki sokatiszik, sokatpisil. Ez van. Ha zokniban lépsz bele, akkor nem esetelem. Nemjó. Ha mezítláb, akkor még csúszik is. Majdnemtakonyolsz. Detúléled. És persze ott a szőnyeg. A kutyaágy. A kutyatakaró. A kutyapárna. Tanítod, mutatod neki, fegyelmezed, de még kicsi, nem tudja tartani. Alszik, ébred és kettőt pislogsz ő már kitolt magából legalább 4 decit. De legalább látod merre lejt a lakás. Megszokod. Nincs para. Jelzi, leviszed. Jön vele a nagy is. Kicsi szuka. Nagy kan. Kicsi fut, nagy emel, könnyít magát, kicsi zuhanyozik. Hideg van, a kutya is büdös és hogy magyarázod el nekik, hogy most már bssz...kmeg?! Sehogy. Az evolúció csúcsa vagy. Türelemmel megáldva. Amúgy is a pici olyan cuki. Akarszmégkutyát? NaBoldogKarácsonyt.