Kutya a motoron - Olaszország egy motoros és vagány kutyája szemével - 3. rész

Sorozatunk első két részében olvashattátok, milyen útra kelni motorral Olaszországba egy beagle kutyával a fedélzeten - nem mindennapi élmény! Gyuri és kutyája, Brigi szemével megismerhettétek a gyönyörű és romantikus Toszkánát és Rómát is - a kaland pedig folytatódik. A kalandor páros tovább halad a csizma szárán dél felé!

***

Kitalálni a fővárosból némi időt vett igénybe, valahol Nápoly környékén terveztem a következő megállót. A tengerparton haladtam, ami szép is volt néha, de lenyűgözőnek nem nevezném. Egy parkolóban ettem is egy helyi „Üvegtigris”-ben valami szottyadt kolbászos szendvicset, nem volt túl nagy a választék. Aztán hipp-hopp már Nápolyba is értünk.

Ha igazából meg akarok nézni valamit, mindig előtte táborozok le, sosem a nap végére hagyom a városnézést. Nápoly környékén inkább a Vezúvra voltam kíváncsi és Pompei-re. Aztán a sokkoló élmények miatt két szék között a földre ültem. Nagyszerűen kigondoltam, hogy milyen jó fotótéma lesz a Vezúv a szárazföld felől, háttérben a lenyugvó nappal a tenger fölött. Nem jött be. Egyrészt a vulkán messziről csak egy hegynek látszik, másrészt az iszonyatos szemétmennyiség nagyon lehangolta a kedvemet. […]

Az említettek fényében nem volt értelme megállnom Sorrentóig, annak tudatában sem, hogy ezúttal Pompei is kimarad, ami mellett elmotoroztam, hiszen másnap tovább kell mennem, nincs idő visszafordulni. Könnyedén találtam kempinget az út mentén, bár a közlekedés az utolsó tíz-húsz km-en igazi küzdelem volt még motorral is. Ez a nap is igen hosszúra sikeredett, kb 400 km-t sikerült gurulni ismét, amit kb 10 óra alatt tettem meg.

Rómától Olaszország teljesen megváltozott, ebben a kempingben például kedvesebbek, közvetlenebbek voltak velem, ugyanakkor a gondnoki lakás mellett kaptam sátorhelyet, tehát páholyból nézhettem a tipikus családi drámát, természetesen olaszosan feltekert hangerővel. Macska is volt bőven, akiktől félthettem Brigit (nem egy nagy harcos), és egy automatából tudtam venni igazi nápolyit (mondjuk itthon olcsóbb). Aznap estére csak ennyi öröm jutott, a gasztronómiai élményt pedig egy zacskós (de eredeti) olasz tésztával próbáltam fokozni.

***

Az út további élményeit (amiben nem szűkölködött!), ide kattintva olvashatod!