Kutya-ember dominancia – Ki az úr a háznál?

A dominancia eredeztethető abból, hogy a gazdi nem a megfelelő kutyát választotta maga mellé, nem tud eleget foglakozni vele, és sem szellemileg, sem fizikailag nincs lefárasztva. Ugyanilyen következményekkel jár, ha nincs megkezdve időben, vagy egyáltalán nem is kezdik meg a nevelést. A megoldás a részletekben rejlik. Attól, hogy egy kutya ismeri, és végre is hajtja az ül, és fekszik vezényszavakat még nem jelenti, hogy ő az alárendelt fél.

Nem csak abban az esetben domináns a kutya, amikor látványos tüneteket produkál, pl.: rátámad a gazdájára, morog rá evés közben, vagy nem jön vissza, amikor hívja. A dominancia megnyilvánulhat egy nyugodtnak ígérkező pórázos séta közben is. Rendszeresen találkozom kutyasétáltatókkal, akinek kedvence más kutyákkal agresszíven viselkedik, vagy fél tőlük. Ez abból fakad, hogy a póráz másik végén álló személy nincs a helyzet magaslatán. A morgó, támadó kutya védi gazdáját, és környezetét a betolakodók elől. Kistestűeknél az is előfordul, hogy a gazda félelme, bizonytalansága miatt az eb is fél. Tudja, hogy gazdája a kialakult vészhelyzetben nem tudná megvédeni, emiatt minden esetben támadólag lép fel.

A nevelést, és a rangsor kialakítását már kölyök korban el kell kezdeni. Ennek módja a játékos tanítás. Az alapvezényszavak mellett érdemes olyanokra is hangsúlyt fektetni, hogy menjen ki első szóra a szobából, ha kérjük, szálljon le az ágyról, és tegye le, amit a szájában tart. Soha ne rohanjunk utána, ne hagyjuk rá a dolgot, mert azzal elismerjük, hogy ő nyert, és a legközelebbi alkalommal ha ugyanezért rápirítunk nem fogja érteni a probléma okát.

Figyeljünk arra is, hogy kizárólag akkor láthasson neki a vacsorájának, ha mi engedélyt adtunk rá, ne ugráljon, ne kuncsorogjon se a tányérjáért, se akkor, amikor a gazdi asztalhoz ül. Ha ugrál a kölyök azonnal fordítsunk neki hátat, szegjük fel a fejünket, és mozdulatlanul várjuk meg míg abbahagyja. Ez ugyanis a dominancia egyértelmű jele. Tanulja meg, hogy csak akkor kaphat figyelmet, ha megnyugodott.

Mindegy a kutya mérete, vagy habitusa, egy kiegyensúlyozott falkára - ahol nem neki kell a hátán cipelnie a család védelmével járó stresszt - miden ebnek szüksége van. Állandóan betartatott szabályokat kell kialakítani, határt szabni a viselkedésnek, elvárni egy normát. Legyenek vezényszavaink, melyekkel határozottan, és biztosan korlátozni tudjuk az ebet a mozgásában, kizökkenteni egy-egy negatívnak ígérkező cselekedetből.

A probléma kialakítója legtöbbször az, hogy a gazda nem ismeri a kutyáját, vagy nem kíván tudomást venni annak viselkedéséről. Meg sem próbálja pozitívan vagy negatívan megítélni az egyes helyzeteket, pedig ez lenne a megoldás kulcsa. Ha úgy véljük, hogy egy szituációban nem lesz gond, akkor vegyünk erőt magunkon, és szóljunk rá kutyánkra, hogy nem kell üvölteni. Álljunk ott mellette, ha gond lenne, de várjuk el tőle, hogy veszélytelen helyzetben viselkedjen rendesen. Hiszen nincs oka a hisztire. Ez azonban csak akkor követelhető meg, ha mi is képesek vagyunk rá, hogy egy támadás esetén, vagy hirtelen jött félelmet keltő szituációban meg tudjuk védeni kutyánkat, odaálljunk a támadó, és kedvencünk közé, vagy elzavarjuk a gonoszt. (DE kedvencünket sose vigasztaljuk, ajnározzuk!)

Előfordulhat, hogy kutyánkban valami félelmet kelt a séta során. Ha úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy nem veszélyes mutassuk meg neki, ismertessük meg vele, és igenis maradjunk ott addig, amíg megbízik bennünk annyira, hogy félelmét legyőzze.

Érdemes ezekre az apróságokra kiemelkedő figyelmet fordítani, és nem ráhagyni a számunkra nem megfelelő viselkedésformát a kutyánkra. Ha egyedül nem megy, keressünk fel trénert, aki segíthet a probléma megoldásában.