Kutyával a bobpályán? Egy balatoni nyár emlékei

Nekünk,  kutyás-gyerekes szülőnek (nem vagyunk kevesen, de valahogy ezzel a párosítással ritkábban találkozunk) sokkal nehezebb olyan helyet találni pihenésre, vakációzásra, ahol mind a kutya, mind a gyerek igényit kielégíthetjük. Vagyis gyerek- és kutyabarát helyet. Mert ugye, mi se a kutya-gyerekeket, se az ember-gyereket nem szívesen hagyjuk otthon egy hétre, ha van más megoldás a panzióztatáson kívül. Első beszámolóm nyár végi vakációnk egy helyét mutatja be. 

Augusztus egy hetét a „magyar tengerünk” egy olyan településén töltöttük, ahol  rossz idő esetén (nekünk volt benne részünk,  hűvös, borús egy hét) is kiváló programokkal tudtunk az időnket kutyástul-gyerekestül hasznossá tenni. Ezáltal akár most ősszel vagy tavasszal is bátran ajánlom a Balaton szerelmeseinek.

Ez a hely Balatonfűzfő volt. Nem hiába rendezik meg ott szeptemberben a „FALKAstrand” elnevezésű kutyás programot, a vendéglátó egységek is valóban kutyabarát helyek.

A legnagyobb meglepetést a Balatoni Bob Szabadidőpark okozta számunkra. Hisz’ hova viszi az ember fia-lánya a gyerekét a Balatonnál rossz időben? …hát kalandparkba!  De van olyan, ahova kutyáit is magával viheti, mert nem akarja bezárni a szálláshelyre, ami nem a megszokott közege? Mint kiderült van, és éppen ott, ahol nyaraltunk!

Megnéztem a nyitvatartást a mobilneten, a kutyáról egy szó se volt írva, hogy be lehet-e vinni, de az se, hogy nem. Gondoltuk, ha nem lehet bevinni, szokás szerint majd apa kint marad a kutyákkal, anya bemegy bobozni, meg falat mászni a gyerekkel, aztán cserélünk!  Már a bejáratnál feltűnt, hogy nem néz velem szembe a szokásos „kutya áthúzva” tábla. Mikor tovább mentünk a gyerkőccel, a házirend alatti piktogramban sem szerepelt a kedvenc „nyakánál lefejezett kutya" táblám, de még szankciókat sem olvastam erre vonatkozóan, hogy csak szájkosárra, csak kistestű, csak csillám nyakörvvel stb. lehet befáradni!!!  Egyből hívtam a férjemet, hozhatja is a falkát, nem kell szétszakadnia a családnak.

Természetesen felelős állattartókhoz híven kutyakaki-zacsival a zsebemben felszerelkezve, pórázon vezetve vonultunk be a három (!!!) vizslánkkal, mert sok gyerek fél, s tudjuk, inkább a szülők kapnak sokkot a  kutyától. Meg így ildomos.

Amikor megláttuk, hogy egy kis ölebféle a bobban „anyu” ölében ül,  s húzatják fel magukat  a hegyre, akkor elmúlt a szorongásom - ide tényleg bejöhet a kutya, de még mindig nem akartam elhinni. Körbenéztem, mikor jön a biztonsági őr és tessékel ki innen a három vadászkutyámmal, de nem jött, így hát  leültünk a parkba a padra a fagyis bódé mellé.

Körülöttünk a bobpálya kanyargó vonulata, játszótéri játékok jobbra-balra, rajta vidám gyerekek. Jól szocializált kutyáimat, amiből a rövidszőrű őszapó a Magyarvizsla-SOS mentvénye volt, tehát ideiglenes kutyám, lefektettem. (Misina kutyus azóta szerencsésen gazdisodott). S néztem, ahogy a gyerekem száguldozik a bobbal. Majd én is mentem vele, ill. apjával is, közben gyermekem vigyázott a kutyukra. Páran odajöttek hozzánk, szépen megkérdezve, megsimogathatják-e az ebeket. A fagyisnénitől kaptunk tölcsért  is, nagyon kedves volt. Mikor a kutyák elunták a fekvést-ülést, tettünk egy nagy sétát. 

Nem volt kánikula, nem volt tömeg, de azért azt gondoljuk át, hogy főszezonban 35 °C-os hőségben mennyire bírják a kutyusok a meleget és a tömeget. Viszont, ha nem egész napot akarunk ott tölteni nyitástól-zárásig, szerintem jó kis családi program adott ott a Balaton északi partján.

UI:  Mi szentendreiek vagyunk gyakran. látogatjuk meg vizsláinkkal egy erdei séta/túra alkalmával a visegrádi bobpályát is, ahol szintén nincs kitiltva a kutya. Igaz, ott nem láttam, hogy lehetne vele csúszni. A visegrádi bobpálya  is kutyabarát, s míg a gyerek/tesó/férj/pasi/ bobozik, addig mi kényelmesen ücsöröghetünk nyáron egy isteni jéghideg házi szörp vagy jeges tea, télen pedig forró csoki mellett a büféjükben. Természetesen kutyáink társaságában. :)

Szekszer Barbara

Szentendre