Mikor a vadászkutyák "szabadságra" mennek

A vadászkutyák sokat dolgoznak  vadászszezon alatt, ennek végével könnyen hihetnénk, hogy “szögre” kerül a kutya, s mint átlag hétköznapi eb tengeti életét a következő szezonig.

A pointer jellegű kutyák, például igénylik a folyamatos tréninget az éles bevetésen kívül is,  melyen gyakorolhatnak és kiélhetik vadászösztöneiket. Ilyen gyakorlás alkalmával sor kerül apportírozásra, vércsapázásra, keresés és vadmegállás gyakorlására, elhozásra is. Év közben lehetőségük van különféle vizsgákon és versenyeken megméretettni a tudásukat. Ezek általában magyarországi rendezésűek, de szép számmal vannak külföldiek is.

Az ebek és gazdáik programja egyaránt sűrű a szezon végeztével is. Ekkor jön a gyakorlási szakasza az évnek, amikor a fáradt kutyát, aki igencsak lazábban veszi a vezényszavakat, újra meg kell erősíteni abban amit csinál. Ilyenkor az alábbi feladatokkal találkozhatnak versenyzés vagy gyakorlás céljából:

• Keresés és vadmegállás
  A vadászkutyáknak elengedhetlen tulajdonsága az állandó keresési vágy, és azon vannak hogy találjanak is, büszkeséggel tölti el őket, ha a lelőtt prédával térhetnek vissza vadászukhoz.  
  
  A rutinos kutya, területtől függően tudja, hogy milyen messze mehet gazdájától, s milyen szélesen keressen le egy területetet. Általában a helyes irány a szél alól történő vadászás, ilyenkor a szél segít a kutyáknak. Ha ez nem lehetséges a kutyák körkörzve “szél alá” fordulnak.
   

  

  
  
  A vad megtalálása esetén, a pointerekre jellemzően állják  a vadat, a spánieleknek pedig fel kell ugatiuk. A vadkelést általában lövés követi, melyre a kutya hasra veti magát, vagy mozdulatlanul marad, és a fejével követi a vad mozgását.
   
• Apportírozás
  Francia eredetű szó, jelentése: hozni.
   

  

  
  
  Összességében a lőtt vadat, apportárgyat kell a kutyának légszimattal felkutatnia, és a vadászhoz vinnie, s ott ülve átadnia. Az apport tárgy lehet nyúl, fácán, vagy őz lábszár, de használhatunk mesterséges dummy-kat, “plüss” kacsákat, és apportfát is.
   

  

  
  
  A kutyáknak nem csak a földről, hanem a vízből is el kell hozni a lőtt vadat. Ez általában a vizsgákon, versenyeken külön feladatként tartják számon. Legtöbbször kacsát kell mély vízből elhozniuk, ami egy kisebb testű kutyának elég nagy erőfeszítést okoz, de még egy vizsla méretűnek sem egyszerű a tóból kievickélni a néhány kilós tetemmel a meredek partszakaszon.
   

  

• Sebzett vad megkeresése csapán (vonszalék)

  Gyakorláskor általában egy mazdagra kötött vaddal csapát húznak úgy, hogy a kutya ne lássa az útvonalat. Ezt hátszéllel kell megkeresnie (mert akkor nem hozza a levegő a plusz információt), kizárólag a szaglására hagyatkozva. Minél rutinosabb a kutya, annál hosszabb és kacifántosabb csapát képes lekövetni.

  Eleinte 100-200 métert szoktak egyenes vonalban kihúzni, majd ezt nyújtják, idővel töréseket is belevisznek, hogy minél nehezebb legyen a feladat.

   

  

A fenti feladatok elvégzéséhez magasfokú engedelmesség szükségleltetik. A szokásos alapszintű feladatokat mint ül, fekszik, marad, készségszinten kell ismernie a kutyának, és a helyzettől függően alkalmaznia azt, akár kéz vagy sípjeles utasításra is. Emellett elengedhetetlen a gazdával való jó kapcsolat, nélküle kivitelezhetetlen a közös munka.

Aki kedvet kapott, hogy vizslájával aktívabban foglalkozzon, ajánljuk figyelmébe a következő könyvet:

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!