Misztikus fotózás szelídített rókákkal

Fotóidon egy gyönyörű modellt láthatunk egy róka és egy weimari vizsla társaságában. Egy felkérésnek tettél eleget?

Igazából nem, ez egy koprodukció eredménye. Már régebb óta ismertem Szandiékat, ismertem Róki történetét is azóta pedig párszor voltam látogatóban a 2 új jövevénynél is. Már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szívesen örökíteném meg őket, de akkor még hiányzott a hogyan és miért?!

Pár hete kezdett körvonalazódni bennem a téma. Myra különleges színe rögtön megfogott és hogy színben hasonló a párom weimari vizslájához. Rögtön éreztem, hogy ezt a két dolgot valahogy össze kell hozni. A vadállatokat mindig is egyfajta misztikum veszi körül, hisz hétköznapi ember ritkán találkozik velük, így adott volt ez a fajta misztikus kissé homályos témaválasztás. 

Végezetül pedig a ruha tette teljessé az elképzelésemet, az elfeledett régi kor hangulatát idézve a képekre. Például így: egy bárónő aki kedvenceivel sétál az erdőben.

 

Hogyan élted meg a különleges fotózást?

Izgatottan vártam a fotózást, bár tudtuk nem egyszerű téma lesz. Próbáltam minél tudatosabb lenni a fotózáson, hisz egy vadállatot fotózok, aki nincs hozzászokva a közelségemhez. Sok zavaró tényezővel kellett szembenéznünk. A külső idegen helyszín, ami rengeteg szag forrása, idegen emberek közelsége, egy idegen kutya közelsége ezek mind nehezítették a dolgunkat és nem könnyítették meg Myra helyzetét sem, hogy kevésbé stresszeljen.

Nem utolsó szempont a vadászkutya viselkedése sem, aki normális esetben arra lett kitenyésztve, hogy vadak elejtésében segédkezzen, de hála a kutya-gazda közötti jó kapcsolatnak sikeresen vettük ezt az akadályt is. És nem beszéltünk még a ruháról, nő társaim biztos hosszan tudnának nyilatkozni a témában, hogy milyen érzés magassarkúban, földig érő abroncsos ruhában közlekedni, mindezt úgy hogy egy kb. 10 kg-os rókát tartasz a kezedben és egy idegen kutya bizalmát próbálod elnyerni. Elárulom, nem volt könnyű. Mégis úgy érzem sikeresen vettünk minden akadályt.  

 

 

Hogyan reagált a róka közelségére a weimari vizsla? Nem akadályozták a fotózás folyamatát vadászösztönei? 

Kutyakiképzőként próbáltam legjobb tudásom szerint minden praktikát alkalmazni a fotózáson. A fotózást egy hosszú séta és labdázás előzte meg, hogy minél nyugodtabb és összeszedettebb legyen a kutya. Mint a kiképzéseken itt is fontos volt, hogy minél jobban motiválható legyen a különböző helyzetek elérése érdekében. Szerencsések vagyunk, hisz az ő természete pont ilyen, élelemmel és játékkal is jól ösztönözhető ám kíváncsiságát és vadászkutya ösztönét teljesen így sem tudtuk elnyomni. 
Természetesen végig jelen volt a kutya gazdája - barátom -, ő irányította Bodzát. Szerencsére nagyon jó a kapcsolat kettejük között, ezért engedelmesen viselkedett a különböző szituációkban. Fontos volt azonban, hogy megszaglászhassa Ő is Myrát hiszen így tudott csak igazán fegyelmezetten dolgozni. Bodza elsősorban családi kutya, de igyekszünk vele minél több dolgot kipróbálni. Eredményes felmenőkkel rendelkezik mind a kiállítások mind pedig a vadászat terén. Már belekóstolt a kiállítások világába és reményeink szerint hamarosan vadászkutyaképzésen is ügyeskedni fog.

Hol tekinthetjük meg a fotóidat? Terveztek kiállítást a későbbiekben?

A fotók elsősorban saját felhasználásra készültek. Én nem vagyok fotós. Hobbiból fotózóm, mert szeretem a számomra érdekes, szép dolgokat megörökíteni, és ha ezek másoknak is tetszenek, annak pedig külön örülök. Egészen pici korom óta rajongok az állatokért főként a kutyákért, így nem nehéz kitalálni, hogy mik lehetnek nagyrészt a fotók témái. Kutyáimmal állatasszisztált terápiát folytatunk, így nagyon szeretem ezeket a bensőséges pillanatokat lencsevégre kapni, mikor a kutyáim és a terápiás alany igazán egymásra hangolódnak.
Szívesen fotózok azonban babákat is, ismerősöknek/családtagoknak már örökítettem meg pár szép és meghitt pillanatot. Egyelőre nincsenek távlati terveim, nem tervezek kiállítást, a képeimet a saját facebook-oldalamon lehet megtekinteni.

Figyeljétek oldalunkat, mert a folytatásban Myra gazdája, Szigetvári Alexandra mesél nekünk szelídített rókáiról és természetesen a fotózásról.