Ne vásárolj szaporítótól kutyát!

Szaporítónak tekinthető mindenki, aki jövedelemszerzés céljából kiskutyákat „termel” és árusít. Nem törődik sem a kicsik, sem a felmenőik egészségi állapotával, nagy valószínűséggel oltásokat, sőt chipet sem kapnak az ebek. Belegondolva abba, hogy a kötelezően beadandó oltások, a regisztrált chip, a szülők megfelelő szűrései, és a jó minőségű táplálék biztosítása mekkora költséget von maga után a gazdihoz kerülésig, rögtön láthatjuk, hogy felelős tenyésztőnek nem érné meg 20-30ezer forintért adni a kölyköt. A kezdeti költségek ugyanis sokkal magasabbak.

A tenyésztő ismert felmenőkkel rendelkező, örökletes betegségekről szűrt, egészséges kutyákat pároztat egy jobb generáció elérése, vagy valamely tulajdonság feljavítása érdekében. A szukák csak két évente babáznak, addig pihennek, játszanak, és egészséges táplálékon regenerálódnak. Minden tényleges tenyésztő tagja a MEOESZ-nek, a kiskutyát törzskönyvvel, kezdő tápcsomaggal, és szerződéssel adja át az új gazdinak, majd később is követi a sorsát.

Ne az ára alapján válasszunk kutyát! Ha minőségi, fajtatiszta kölyköt szeretnénk vásárolni, szánjuk rá a tenyésztők által kiszabott összeget. Amennyiben ezt nem tehetjük meg, inkább fogadjunk örökbe. Egy-egy rosszul megválasztott vásárlás sokkal nagyobb kiadással járhat, ha a szaporítótól rossz géneket hordozó, oltatlan, beteges kiskutyát kapunk. Ezt gyakran a rossz tartási körülmények, a beltenyésztés, és a szülők hasonló eredete váltja ki. A szaporító nem kérdez, nem tájékoztat, titkolózik, elkerül, és legtöbb esetben nem mutatja meg a szülőket.

A titkolózásnak oka van. A felnőtt kutyák van, hogy sosem látják a napot. Apró ketrecekben töltik le egész életüket, ahol épphogy csak meg tudnak fordulni. A saját ürülékükben fekszenek, a mozgáshiányos életmódtól lábuk eldeformálódik (ha genetikailag még nem volt torz). Rettegnek az embertől, és minden tüzelésnél újra fedeztetik a szukákat, az elsőtől egészen a haláláig. Tápláléknak gyakran csak száraz kenyeret, vagy moslékot kapnak. A folyamatos kölyöknevelés, és a rossz minőségű élelem olyannyira leterheli a szervezetüket, hogy idejekorán, akár 4-5 éves korukban is elpusztulhatnak. A megvásárolt kölykök nem különben.

Tévhit, hogy megmentünk egy kutyát, ha megvásároljuk! Ameddig bárki hajlandó pénzt adni a szaporított állatokért, addig nem fog megszűnni ez az iparág. Jó szándékunkkal arra ösztönözzük a szaporítót, hogy „termeljen” még, hiszen van igény az olcsó kutyákra. Ha tudomásunkra jut hasonló tevékenység értesítsük az állatvédőket, és bízzuk rájuk a mentést.

Sose vegyünk kölyköt, ha:

• nem láthattuk a szülőket
• nem választhatunk, és nem mehetünk el érte
• parkolóban, vagy az utcán adja át, nem a megszokott környezetében
• nincs oltási könyve, chipje, vagy kórosan sovány
• a hirdetésben a „különleges”, „mini”, vagy „ritka” jelzőket használják a fajtára

Az efféle „kölyökgyárak” hatására van leterhelve sok fajtamentés és menhely. A szaporítás nem csak annak a hibája, aki csinálja, de azé is, aki megvásárolja a kölyköt. Nem mentség, hogy „az én kutyám egészséges és szép”, attól még a szülei ugyanúgy szenvedtek, és szenvedni is fognak azért, hogy Neked olcsó kiskutyád, fehér (mellesleg rendellenes) spánieled, vagy mini yorkid legyen.

Tekintsük csak a máltai selyemkutya és yorkshire terrier szaporító telep felszámolását. Napokig dolgoztak az önkéntesek, hogy a rettegő, csont sovány, gyakran fogatlan kutyákat megszabadítsák a kutyapiszoktól bűzlő, csomós, és mozgásukat gátló bundájuktól. Egyikük súlyos középfülgyulladás miatt ferdén tartja a fejét a fájdalomtól, másikuk egész életében nem fog tudni enni, csak pépeset, legtöbbjüknek pedig gerincsérve van. Kinek jó ez?! Mert nekik semmiképpen nem!

Gondoljuk meg jól, hogy honnan vásárolunk kutyát! Aki nem teheti meg, hogy tenyésztőtől vegyen kölyköt, az gondolkozzon el a kutyatartás miatt felmerülő költségeken is. Pénzszerzés céljából, azért mert cukik a picik, vagy mert „szerelmes” a kutya senki ne szaporítson, így is tele vannak a menhelyek!