Őseinket még félelmetes, farkas kinézetű kutyák kísérték

Körülbelül 10-40 ezer éve kezdték el háziasítani az eurázsiai emberek a farkasokat, így ők váltak az első háziasított állattá, akik akkor a vadászatban segítették a kétlábúakat.

A Michigani Egyetem egy kutatócsoportja a kutyák fejlődésének genetikai hátterére volt kíváncsi. A válaszok kiderítéséért a farkasok genetikai mintáit vetették össze elvadult kutyák DNS-eivel, valamint megvizsgáltak 5000 éves kutya-leleteket is. Amanda Pendleton, a vizsgálat vezetője szerint azért nem fajtatiszta, tenyésztett kutyákat vontak be a vizsgálatba, mert azok genetikája sokkal távolabb áll a régmúlt idők kutyáiétól, mint a keverékeké, ez pedig a korábbi kutatásokban téves eredményeket hozhatott.

A kutatók 246 olyan génrégiót állapítottak meg, melyek befolyásolhatták az ősi kutyák megszelídítését: ezek hatottak az állatok viselkedésére, agyműködésére, így a fejlődésükre is. Az eredmények egy korábbi, az úgynevezett velőléc hipotézist is alátámasztják. Az elmélet azt magyarázza, hogy miért rendelkeznek a háziasított állatok olyan egyediségekkel, melyekkel nem találkozni a természetben - írja az ng.hu.

„A velőléc hipotézis azt feltételezi, hogy a házi állatoknál újra és újra megjelenő fizikai jellemzők - a hajlékony fülek, az állkapocs elváltozása, a szín és a szelíd viselkedés - genetikai változásokkal magyarázhatóak, amelyek a fejlődés során bizonyos típusú sejtekben, az úgynevezett velőléc sejtekben hatnak, amelyek hihetetlenül fontosak, és hozzájárulnak a felnőttkori szövetekhez” - mondta Pendleton.

Úgy tűnik, elsőként a szelíd viselkedést befolyásoló változások alakultak ki a kutyákban, majd ezután jelentek meg a fizikai vonásokat, például a pofaformát szabályzó genetikai tényezők. Ez azt jelenti, hogy a távoli múltban, a domesztikáció hajnalán félelmetes külsejű, ugyanakkor meglepően barátságos állatok kísérték őseinket - írják.