Tényleg kutya az Északi-középhegység farkasa?

A csehszlovák farkaskutya a fajtát nem ismerők számára rémisztő, és egyből a farkast juttatja eszükbe. A csehszlovák hadsereg tenyésztette ki a farkas és a németjuhász kutya keresztezésével. Céljuk egy hibátlan munkakutya elérése volt, akinek nagy az állóképessége, viszonylag ritkán tüzel, és kiválóan tanítható. Ezek a tulajdonságok (a tüzelést leszámítva) nem valósultak meg, így nem keresztezték ismételten a két fajt. A csehszlovák farkaskutya vérvonalát már csak civil tenyésztők vitték tovább, akik úgy vélik, hogy az eb nagyon okos, családcentrikus, de domináns, ha negatív élmény éri akár agresszív is lehet.

Nevét, származását, küllemét és vadászösztönét tekintve érthető, hogy az emberek egy elvadult farkaskutya falkára gondoltak, amikor szembetalálkoztak az első megtelepedő farkas családdal. Sokáig reménykedtek, hogy igazuk van, azonban ez a hír csak pletyka. Több állatvédő szervezet, és erdész is igazolta, hogy az Északi-középhegységben, az Aggteleki-karszt környékén megjelent egy kisebb falka.

Az utóbbi időben a Kárpátokban elszaporodtak a farkasok, és Magyarország irányába kezdték meg az újabb territórium foglalását. A ’80-as évek közepétől előfordult, hogy áttévedt egy-egy példány, de mára egy áttelepedett családról, egy falkáról beszélhetünk. Még nem sikerült a szakértőknek pontosan azonosítani, hogy hány példányról van szó, de a székletminták, DNS-tesztek, lábnyomok, és kameracsapdák azt igazolták, hogy legalább 7 farkas választotta állandó lakhelyéül hazánkat. A felmérések még folynak az egyedszámot illetően, a pontos megállapítás nehéz, ugyanis nem minden példány tartózkodik állandóan magyar területen.

Nem kell tartanunk tőlük! A farkasok nem bántanak minket, ha mi sem bántjuk őket. Korábban, a vadászterületükről kiszorított farkasok az emberlakta területekre kényszerültek, hogy vadászni tudjanak. Megfogták a pásztorok birkáit, emiatt a földművelő-állattenyésztő réteg tartott tőlük. Sajnos ez a félelem megmaradt, pedig a farkasok nem támadnak emberre, hacsak nem a kölykeik védelméről van szó. Sokan gondolják, hogy ezek az állatok erősek, és magabiztosak, mivel falkában élnek, ezáltal bárkit szétmarcangolnak, ha éhesek. A feltételezés téves. Az esetek túlnyomó többségében négylábúink ősei tartanak az embertől, és még kiéhezett állapotban is inkább elkerülik.

Ne bántsuk őket! Hazánkban igen ritkák, emiatt az orvvadászok kiszemelt áldozatai. Gyakran jóindulatuk ellenére azok is bántják, akik téves információkkal rendelkeznek a fajról. Ismeretek hiányában azt hiszik vad, és kártékony állatról van szó, így szorgalmazzák a mielőbbi kipusztításukat akár csapdákkal, akár egyéb módszerekkel. Ha bárki hasonlót hall, vagy tapasztal, azonnal jelentse be, ugyanis ritka kincs tért vissza az országba, vigyázzunk rá!