Tudtad, hogy valamikor kutyatemető volt Budapest közepén?

Az MNO.hu múltidéző sorozatában bukkantunk egy 1939 májusában közölt cikkre. Az írásból az Üllői úton létrejött Rózek néni kutyatemetőjének édes-keserű történetét ismerhetjük meg.

Rózek néni kutyatemetője nem a város szélén eldugva, vagy egy kis közeli faluban kapott helyett, hanem egyenesen Budapest belvárosában! A temető egy kis földszintes ház udvarán kapott helyet az Üllői úton. A ház tulajdonosa, Rózek néni kutyatemetője bő öt éven át nyújtott vigasztaló helyet a gyászoló gazdiknak. Itt gyertyát gyújthattak szeretett kedvencükért, miközben visszaemlékeztek az együtt töltött évekre, a legszebb pillanatokra.

Rózek néni kiskutyájával, egy kis pincsivel kezdődött a különleges történet. Mikor elérkezett a fájdalmas búcsú ideje, Rózek néni úgy döntött, a házának kertjében temeti el kedvence testét. Az árnyas udvaron kapott helyet a kis sír, a házmester, Galambos bácsi segédkezett a rendhagyó temetésen.

Rózek néni barátnői is tudtak a megható gesztusról, melyet a gazdi tett szeretett kedvencéért - és ezek a barátnők is mind gazdik voltak. A kutyaélet pedig fájdalmasan rövid - sajnos túl hamar jön el a búcsú ideje. Amikor az egyik barátnőnek kellett búcsút vennie öreg kedvencétől, megkérte Rózek nénit, hadd temesse kutyáját a pincsi sírja mellé. És aztán újabb és újabb kis sír bukkant fel a kis kerti kutyatemetőben: öt év alatt tizenkilenc kedvenc lelt itt végső nyugalomra! Még egy nyugalmazott fővárosi tisztviselő is ide temette szeretett Floki nevű farkaskutyáját. A temetőt a gazdák lelkiismeretesen gondozták, mindig rendbe volt tartva. Mindig égtek a kis sírokon a gyertyák, mindig volt friss virág a kedvencek emlékéért.

Sajnos a sors úgy hozta, hogy a megható történetnek hamar véget kell érnie - a ház új tulajdonosra lelt, egy “modern emberre”, akinek nem tetszett a kertjében létesült kutyatemető. A megfelelő helyeken megtette a panaszait, aminek hatására a főváros úgy döntött: felszámolja a temetőt. A tizenkilenc kutyát kihantolták, és a sintértelepen egy közös sírba temették őket.

Az újságcikk összegyűjtött pár kedves sírfeliratot is, melyet a kedvencek sírjaira vésettek a gyászoló gazdik:

Frim nevű pincsi: „Okos kiskutya voltál, sokat tanultunk tőled és fáj az eltávozásod.”

„Patyikám, te voltál a mi örömünk és vigasztalásunk.”

„Médi, úgy-e, odaát találkozunk? … B. család.”

„A szeretet erősebb, mint a halál. Ha néha elcsüggeszt bennünket a bánat, jólesik a tudat, hogy nem örökre hagytál itt bennünket. Most is szeretünk, mint régen.”

„Néha gondolj rám is, Pöttyöm. Csókol anyikád.”

„Legkedvesebb ételed a madárhús volt.”