Út a hivatás felé – Ki születik vakvezetőnek?

A speciális feladatokra születni kell – tartja a mondás. Ez a vakok közlekedésében közreműködő ebeknél sincs másképp. De ez nem azt jelenti, hogy a pöttömök már kilenc hetesen, mini hámban rohangálnak, ráncigálva gazdájukat, precízen, akadályokat kerülgetve. Ebben a korban legfeljebb a faág végét rángathatják ide-oda a kis kópék, és ez így van rendjén. Egy kölyökről nem lehet megállapítani azt, hogy idővel alkalmas lesz-e, mint hűséges segítő. Vannak kiskutyák, akik extra félősen toppannak bele mancsnyi életükbe, de később bandavezér huligánokká növik ki magukat, s ennek a fordítottja sem elképzelhetetlen.

Majdnem egy évet kell alakulnia a molekulának ahhoz, hogy kiderülhessen a nagy kérdés: alkalmas, vagy sem? A cseperedés időszaka vitathatatlanul fontos. Fontos, mind a neveltetés szempontjából, mind a jövőbeli terveket figyelembe véve.

Amikor megszületik egy apró kutyabébi még semmit sem lát a világból. Szó szerint vakon csöppen bele az ingerekkel teli életbe. Idővel aztán kinyílik a szeme, elkezdi felfedezni önmagát, a testvéreit, és a környezetét. Egyre nagyobb szegletét képes felfogni életének, s ahogy nő a kópéság is felüti „hálás” fejét. Persze ez így normális, hagyni kell kibontakozni a csöppséget. Kilenc hetes korban aztán elérkezik az első vízválasztó: nevelőcsaládhoz kerül az addig nagycsaládos gombóc. Új környezet, új emberek, s a régi szagok, testvérek, a melegséget adó anya képe a múlté. Sokk ez, melynek a feldolgozását csak a szerető emberi magatartás tudja segíteni.

Türelem, gondoskodás, és következetesség –a három alap pillére a kölyöknevelésnek. A cél pedig a szocializáltság – a járművek ismerete, a félelem hiánya, a megfelelő viselkedés, kommunikáció az emberekkel, fajtársakkal.

Az út, sőt a kiképzés kezdete mindez. S bár ebben a szakaszban még nem analizálható, hogy hámot ölthet-e majd az eb, de ebben a reményben kell irányítani, a táguló világ ösvényein.