Vakvezető ABC – T, mint tévhitek

Számtalan tévhit él az emberek tudatában, hogyha a munkakutyákról van szó. Hogy honnan érkeztek ezek a sokszor megdöbbentő „értesülések”, azt senki sem tudja, mindenesetre ezek létező, terjedő információk.

Az első, és leggyakoribb elképzelés, hogy a vakvezető olyan, mint egy GPS, vagy mint egy taxi: a látássérült gazdi megmondja hova menjenek, s a kutyus jó irányítóként elindul, s a célig meg sem áll. A valóságban a gazdi dolga a térkép memorizálása, és társát parancsszavakkal kell irányítsa A-ból B-be. Balra, jobbra, ajtóhoz, lépcsőhöz stb. szavakat használva közlekednek. A segítőkutya dolga „csak” annyi, hogy akadályok nélkül elvezesse gazdáját a parancsok irányította útvonalon.

A másik tévedés, ami mégis a köztudatba beépülve vezeti félre az embereket, hogy a kutyák látják a lámpát, és ha zöldre vált az eszköz, akkor elindulnak. Nos a valóságban a négylábúak színérzékelése egészen másképpen zajlik, mint nálunk, de amennyiben nem akarunk a biológiai részletekbe belemenni elég annyit megjegyeznünk, hogy nem a lámpák színét figyelik, miután olyan módon, mint mi nem ismerik fel. A forgalmat, azonban valóban tekintetükkel követik, s mozgó jármű elé nem vezetik gazdáikat.

Végül, de nem utolsó sorban a dobogón helyet kell kapjon az az „általános nézet”, hogy a vakvezető ebek otthon is irányítják vak gazdáikat: segítenek a WC-n, a konyhában, és a fürdőszobában is. Nos a konyhában való kuktáskodás – ismerve a kutyák gyomrát, egyáltalán nem elképzelhetetlen, de a kis kedvencek otthon otthon vannak. Munkaruha, és egyebek nélkül. A gazdik saját környezetükben segítség nélkül is gond nélkül közlekednek, s nem kutyáikba kapaszkodva kutatják a mellékhelyiséget.

A valós tények ezen segítők teljesítményéről egyébként sokkal megdöbbentőbbek pozitív értelemben, mint a kreált képzelgések. Gondoljunk csak a magas akadályok (napernyő, faág stb.) kikerülésére, a mozgó járművek figyelésére, vagy éppen az olykor építkezések szabdalta tereken való átkelésre. A fentiek tudatában a realitás talaján maradva is tisztelhetjük tényleges érdemeikért a vakvezetőket.